Erdélyi kirándulásunk – Hat felejthetetlen nap Az   erdélyi   kirándulásunk   hat   napja   alatt   rengeteg   szép   és   érdekes   helyet   láttunk.   Sok   időt   töltöttünk   utazással,   de közben   rengeteg   élményben   volt   részünk.   Várakat,   sóbányát,   barlangokat,   tavakat   és   hatalmas   hegyeket   is   láttunk. Sokszor   elfáradtunk,   de   közben   nagyon   jól   éreztük   magunkat,   sokat   nevettünk   és   a   barátainkkal   is   rengeteg   időt tölthettünk együtt. Na de ne szaladjunk ennyire előre! A   kirándulást   megelőzően   Feri   bácsi   előkészítő   órát   tartott   nekünk.   A   Határtalanul!   Barangoló   digitális   tartalomtár segítségével     megismerkedtünk     Erdély     természeti     adottságaival,     történelmével,     jelenével,     valamint     néprajzi     és művészeti   értékeivel.   A   digitális   tartalmak   felhasználásával   betekintést   nyerhettünk   a   tervezett   kirándulás   legfontosabb helyszíneibe,    ezáltal    a    előzetes    ismereteket    szerezhettünk    azokról    a    látnivalókról,    amelyekkel    az    utazás    során személyesen is találkozhattunk. Az   első   napon    Déva   várát,   Vajdahunyad   várát,   Segesvárt   és   a   Tordai-sóbányát   látogattuk   meg.   Nagyon   szépek   voltak   a várak.   Sajnáltuk,   hogy   Déva   várára   nem   tudtunk   felmenni,   mert   nem   működött   a   felvonó.   Vajdahunyad   vára   belülről   is nagyon   szép   volt.   Nagy   terek   és   különleges   helyiségek   voltak   benne,   és   érdekes   volt   belegondolni,   hogy   régen   az   őseink éltek ilyen helyeken. A   Tordai-sóbánya   is   nagyon   tetszett   nekünk.   Megtudhattuk,   hogyan   bányászták   régen   a   sót,   és   még   csónakázni   is lehetett.   Volt,   aki   a   liftet   is   kipróbálta,   pedig   korábban   még   nem   ült   benne.   Az   első   nap   végén   már   nagyon   elfáradtunk, hiszen sokat utaztunk és rengeteg mindent láttunk. A   második   nap    is   nagyon   mozgalmas   volt.   Megnéztük   a   Zeteváraljai   víztározót,   a   Mini-Erdélyt,   jártunk   Korondon,   ahol a   fazekassággal   és   a   taplászattal   is   megismerkedtünk.   A   Mini-Erdély   különösen   érdekes   volt,   mert   kicsiben   láthattuk azokat a híres épületeket és helyeket, amelyeket a kirándulás során nagyban is megnéztünk. A   taplásznál   megtudtuk,   hogy   az   erdei   taplógombát   régen   és   ma   is   sokféleképpen   lehet   felhasználni.   Korondon   egy helyi   néni   különböző   lekvárokat   és   szörpöket   is   kínált.   Többen   megkóstoltuk   őket,   és   volt,   aki   vásárolt   is   belőlük   a családjának. Az eperlekvár nagyon finom volt, a bodza- és málnaszörp is sokaknak ízlett. Ezen   a   napon   a   Medve-tavat   is   körbesétáltuk,   és   láttunk   sósziklát,   valamint   a   Vörös-tavat   is.   Nagyon   érdekes   volt   ennyi különleges természeti képződményt látni egyetlen nap alatt. A   harmadik   napon    a   Súgó-barlanghoz,   a   Gyilkos-tóhoz   és   a   Békás-szoroshoz   látogattunk   el.   A   Súgó-barlanghoz   vezető út   egy   kicsit   nehéz   volt,   mert   esett   az   eső,   és   csúszós   volt   az   út.   Maga   a   barlang   néhányunk   számára   először   egy   kicsit ijesztőnek   tűnt,   de   amikor   beértünk,   nagyon   megtetszett.   Érdekes   volt   hallani,   ahogy   visszhangzik   a   hangunk,   és csodálatos látványt nyújtottak a cseppkövek. A   Gyilkos-tó   története   is   érdekes   volt,   de   még   különlegesebb   volt   saját   szemünkkel   látni.   A   Békás-szoros   pedig   az   egyik legszebb   hely   volt,   ahol   jártunk.   Hatalmas   hegyek   ölelték   körbe   az   utat,   mi   pedig   ezek   között   a   hegyek   között   sétáltunk. Nagyon szép látvány volt. A   negyedik   nap    számunkra   az   egyik   legvidámabb   nap   volt.   Székelyvarságon   jártunk,   lovaskocsiztunk,   bobozhattunk,   és a   Madarasi-Hargitára   is   eljutottunk.   Az   időjárás   miatt   egy   kicsit   módosult   a   program,   mert   sok   eső   esett,   de   így   is nagyon jól éreztük magunkat. A    bobozás    hatalmas    élmény    volt.    Hosszú    pályán    mehettünk    végig,    közben    nagyokat    nevettünk    a    barátainkkal.    A Madarasi-Hargitára   terepjárókkal   jutottunk   fel.   Az   autók   platóján   ülve   mentünk   egyre   magasabbra,   egészen   1801 méteres   magasságig.   Fent   már   éreztük,   hogy   hideg   van,   de   ez   sem   vette   el   a   kedvünket.   Az   egyik   legemlékezetesebb pillanat az volt, amikor együtt elénekeltük a Székely Himnuszt. A   lovaskocsikázás   is   nagyon   jó   program   volt.   Az   erdőben   egy   forráshoz   és   egy   vízeséshez   is   eljutottunk,   majd   egy kilátóhoz   mentünk.   A   kilátónál   kavicsokból   kirakhattuk   a   nevünket,   és   amikor   felmentünk   a   tetejére,   fentről   is   láthattuk. Ez nagyon tetszett mindenkinek. Az   ötödik   nap    különleges   élményt   tartogatott,   mert   eljutottunk   a   Csíksomlyói   búcsúba.   Nagyon   sok   ember   gyűlt   össze, hatalmas   volt   a   tömeg.   Körülbelül   három   órát   gyalogoltunk   felfelé   és   lefelé   is.   Mire   felértünk,   már   eléggé   elfáradtunk, és nagyon meleg is volt, de megérte. A   mise   több   órán   keresztül   tartott,   és   nagyon   emlékezetes   maradt   számunkra.   Ezen   a   napon   végre   nem   esett   az   eső, így   jó   időnk   volt.   Sokak   szerint   a   Csíksomlyói   búcsút   legalább   egyszer   mindenkinek   érdemes   megnéznie.   Nekünk   is nagy élmény volt megtapasztalni, hogy milyen az, amikor ennyi ember összegyűlik egy helyen. A   hatodik   nap    már   a   hazautazásról   szólt,   de   ekkor   is   sok   érdekes   helyet   láttunk.   Megnéztük   a   Tordai-hasadékot,   majd Kolozsvárra   utaztunk,   ahol   láttuk   a   Szent   Mihály-templomot,   a   Mátyás   király   szobrot   és   Mátyás   király   szülőházát   is.   A főtéren   álló   hatalmas   templom   teljesen   lenyűgözött   minket.   Éppen   mise   volt   a   templomban,   ezért   mi   is   beültünk, később pedig egy kórust is meghallgattunk. Kolozsváron    megkoszorúztuk    a    Mátyás    király    szobrot,    majd    fagyiztunk    és    ebédeltünk    is.    Hazafelé    megálltunk    a Királyhágónál, ahol elképesztő kilátás tárult elénk. Nagyszalontán a Csonkatornyot is megnéztük. Nagyon    hamar    eltelt    ez    a    hat    nap.    Rengeteg    szép    helyet    láttunk,    sok    új    dolgot    tanultunk,    és    közben    nagyon    jól szórakoztunk.    Az    utazás    alatt    finomakat    ettünk,    a    szállás    tulajdonosa    is    kedves    volt    velünk.    A    buszon    sokat beszélgettünk, játszottunk és nevettünk. Fáradtan,   de   rengeteg   élménnyel   gazdagodva   értünk   haza.   Ez   a   hat   nap   biztosan   olyan   kirándulás   marad,   amire   még sokáig emlékezni fogunk. Balasi Viktória, Király Bálint, Király Benedek 7. osztályos tanulók