Határtalan élmények Erdélyben

HAT-KP-1-2022/1-000490

2023. június 25. és június 30. között a Határtalanul program keretében Székelyföldön jártunk a pusztaszeri és ópusztaszeri 7. évfolyammal.

1.nap: Szokták mondani, aki korán kel aranyat lel. Megtörtént ez velünk is. Eljött az indulás napja. Reggel elég korán mindenki az iskola előtt gyülekezett nagy bőröndökkel/útitáskákkal. Mindenki izgatottan várta a buszt, de jó volt a várakozás közben beszélgetni a barátokkal, barátnőkkel, akár szülőkkel, tanárokkal. Végre ideért a busz. Elköszöntünk a szülőktől, bepakoltuk a bőröndöket a csomagtartóba, ezután mindenki elfoglalta a számára tökéletes helyet. Elindult a busz, integettünk és boldogan, vidáman indultunk neki a kalandnak. Bevallom, az út csodás volt, bár nem mindenre emlékszem, hiszen többször elaludtam. Feri bácsi csodás ébresztésére keltünk, hogy itt a határ. Végre átértünk a határon, azt vettük észre, hogy az idő átváltott, 7:00 helyett újra 6:00 lett. Vajdahunyad vára volt az első úticélunk. A belső udvar nagyon szép volt. A vár belseje is lenyűgözött bennünket. Többek között láthattuk a régi kínzóeszközöket, fegyvereket, festményeket és kéziratokat. A kilátó részére is fel lehetett menni, onnan pedig a kilátás gyönyörű volt. Következő megállónk Gyulafehérvár. Onnan indultunk Segesvárra, ahol megkoszorúztuk Petőfi Sándor emlékművét. Elindultunk a szállásokra, mindenki izgatottan várta, hogy milyen lesz az övé. Mindannyian gyönyörű szállást kaptunk. A finom vacsora után gyorsan elaludtunk. Elérkezett a másnap.

2. nap: Szovátára indultunk a Medve-tóhoz. Azt kell mondjam, hogy nem csodálom, hogy ez a neve, hiszen tényleg úgy néz ki fentről, mint egy kiterült medve. Végig jártuk a tavakat, láttuk a Vörös-tavat, Piroska-tavat, Zöld-tavat és még pár másikat. Ott láthattunk csodás sóhegyeket. Szovátán még megnéztük a kilátót is. Útközben gombát szedtünk. A kilátó nagyon szép tájat kínált. Gyergyóújfaluban ellátogattunk egy műhelybe, hogy megnézzük, hogyan készülnek a rönkházak. Megnézhettük a rönkházak alapjait, hogy milyen fából készülnek. Amikor vége lett elmentünk, a helyi Sarlós Boldogasszony templomába. A templom belülről hihetetlenül szép. A pap bácsi nagyon kedves volt, gyönyörűen prédikált. Mise után még beszélgetett is velünk. Aztán a szállásra értünk, ahol finom ételekkel vártak. Senki tányérján nem maradt semmi.

 

 

3. nap: Új napra virradtunk. Zeteváraljára látogattunk el, ahol megnéztük a híres víztárolót. Mindezek után benéztünk egy „csodába”, ahol finom szörpöket, lekvárokat kóstolhattunk, vehettünk. Ezek után Székelyudvarhelyen koszorúztunk, majd bementünk egy cukrászdába. Ott hihetetlen nagyon finom sütiket kóstolhattunk. Szejkefürdőre mentünk tovább, ahol megnéztük a Mini Erdélyt. Valami csodálatos volt, bármikor visszamennék. Kisvonatozott, akinek volt hozzá kedve. Mindannyian megcsodáltuk a sok kicsi makettet. Szejkefürdőn még megnéztük a nevezetes, hatalmas, díszes székelykapukat. Mindegyiken a család foglalkozása vagy a családra utaló évszámok, motívumok voltak. Koszorút helyeztünk el Orbán Balázs síremlékére. A következő úticélunk Farkaslaka volt. Ott megkoszorúztuk Tamási Áron sírját. Korondra menet felolvastam a tudnivalókat, mert azt én kaptam feladatul. Mindenki olvasott ismertetőt, ha valamilyen látványossághoz értünk. Korondon a fazekasműhelyt látogattuk meg, ahol Laci bácsival remek kerámia hamutartót, vázát, tányért lehetett készíteni. Kíváncsiak vagyunk a végeredményre, ha ki lesznek égetve. Aztán Zoli bácsi a taplász tudományával bűvölt el bennünket. A nap véget ért, jól bevacsoráztunk, és mindenki eltette magát másnapra.

4. nap: Ezen a napon esett az eső, de ez nem vette el a kedvünket. Útnak indultunk a Mohos-tőzegláp felé. Hát az még esőben is nagyon szép volt! Nagyon sok érdekességet tudhattunk meg. Reménykedtünk, hogy látunk macit, de nem vettünk észre egyet sem. Ezután a Szent Anna-tóhoz mentünk, ahol hallhattuk a tó történetét. Mindent, csak ezt nem hittem volna el a tóról. A tótól kifelé haladva megálltunk finom kürtőskalácsot enni. Nagyon hangulatos volt. A buszhoz sétálva nagyon jól érezte magát mindenki, de az biztos, hogy már nehéznek tűnt a lábunk. Elindultunk Csíksomlyóra. Egyszer csak azt vettük észre, hogy lassít a busz, és az elől ülők fotózni kezdenek. Egy cuki maci mellett haladtunk el, aki nyugodtan ült az út szélén. Odaértünk Csíksomlyóra a Kegytemplomba, ahol fel lehetett menni a Szűz Mária szoborhoz. Személy szerint én is felmentem. Sokat kellett várni, de megérte a várakozás. Őszintén nem tudom, hogyan mondjam, nagyon felemelő volt, amikor elmondtam az imát. Nagyon jó érzés volt. Ha arra jártok, megéri betérni. Ezután Madéfalván koszorúztunk, és elénekeltük a magyar és székely himnuszt. Este a szálláson ismét a székely konyha remekei vártak bennünket. Jól laktunk, aztán úgy aludtunk, mint a bunda.

5. nap: Reggel, elsőre elmentünk Gyergyóújfalui Elekes Vencel Általános Iskolába, ahol a fiúk fociztak, a lányok meg pályán kívülről figyelték őket, és szurkoltak nekik. Mindegyik fiú nagyon ügyesen játszott. Végül a Szent Miklós Katolikus Általános Iskola nyert. Nagy ujjongás volt. Mentünk tovább és utunk a Súgó barlanghoz vezetett. A bejáratnál nagy lámpákat kaptunk. Bent nagyon hideg volt és csúszott minden. Emiatt óvatosan kellett menni, nehogy elcsússzunk. Denevérekkel is találkoztunk. Nagyon izgi helyre mentünk tovább, a Békás-szorosba. Izgatottan vártuk, hogy odaérjünk. Elejében kicsit ijesztőek voltak a nagy sziklák, közöttük a víz. Ott volt a függőhíd, amin többször is mentem. Nagyon magas, egyúttal élvezetes is volt, persze csak annak, aki nem tériszonyos. Amikor valaki jött át a függőhídon, addig a többiek a nagy sziklákon ugrálgattak. Lőttünk indultunk a Gyilkos-tóhoz. Amikor odaértünk, akkor beszámolót tartottak a Gyilkos-tó legendájáról. A közös program után meg lehetett látogatni az árusokat. Miután mindenki végzett (a zsebpénzével), felültünk a buszra, és ezzel véget is ért a napunk. A vacsora ismét pompás volt.

6. nap: Ma nagyon korán keltünk, hiszen az volt az indulás napja. Nagyon szomorúak voltunk, elköszöntünk a házigazdáinktól. Nekivágtunk a hosszú útnak. Elindultunk a Tordai sóbányához. Menet közben láttuk a Tordai-hasadékot. Bementünk a sóbányába, nagyon szép volt. Minden csillogott, villogott. A sóbánya tényleg nagyon sós, ez tapasztalat. Láttuk a mélyben a tavat is, ami szintén nagyon csodálatos volt. Miután végeztünk a sóbányával, buszra pattantunk és elindultunk a határ felé. Azonban az még messze volt. Ellátogattunk Kolozsvár főterére, megkoszorúztuk Mátyás király szobrát. majd ismét útnak indultunk. Útközben megálltunk Királyhágón, Erdély kapujában, hogy búcsút intsünk ennek a csodás tájnak. A parkolóban bementünk egy kisboltba, ahol mindenki elköltötte a maradék pénzét. Be tudott tárazni elemózsiával a hosszú útra, ami gyorsabban eltelt, sem mint gondoltam volna. Még jóval a határ előtt bementünk egy pompás étterembe. A leves és a főétel is nagyon finom volt. A hely is igen hangulatosnak bizonyult. Aztán Nagyszalontán megálltunk megkoszorúzni Arany János szobrát, majd vissza buszra, és irány a határ. Valaki aludt, valakik beszélgettek az úton. Végül hazaértünk, fáradtan ugyan, de élményekkel telve búcsúztunk el egymástól.

Nekem ez a kirándulás egy felejthetetlen élmény volt. Új embereket ismerhettem meg, többet megtudhattam a világról. Szóval egy kis biztatás: Ha hetedikes vagy, és szeretnél egy felejthetetlen élményt, ami életed végéig elkísér, akkor ne mondj rá nemet! Ha lehetne lehetőségem, én bármikor visszamennék! Életem eddigi legélvezetesebb, legjobb kirándulása volt. Köszönöm!

Krekuska Mira 7. osztályos tanuló